Támogassa munkánkat!

Számlaszámunk: 10100555-44113407
Kérjük,, ajánlja fel jövedelemadójának 1%-át egyesületünknek
Azzal is jelentősen hozzájárul munkánkhoz, ha személyi jövedelemadójának egy százalékát a mi közcélú környezet- és természetvédelmi programjainkra ajánlja fel. Adószámunk: 19125077-1-15
Köszönjük segítségét!

Hozzászólások

Utolsó üzenet: 2 hét, 5 nap volt
  • guest_3349: üdvözlöm! Érdeklődnék, hogy körülbelül mennyiért fogják be a denevéreket? A lakás redőny tokjába költözött be.
  • guest_1452: Én is telefonszámot szeretnék!!!
  • guest_4921: Kedves Alapítványi Munkatársak! Örülök, hogy létrehoztak egy denevéres zöld számot. Ám ha az szerepel a honlapjukon, akkor jól elrejtették, mert sehogy sem sikerül megtalálnom. A számlaszámukat, ahova támogatást várnak, sok helyen látom az oldalon, de ami miatt megfontolnám a támogatást (a telefonszám, ami segítene), azt nem. Talán ezen a kommunikációs balfogáson jó
  • guest_5288: Segítségre lenne szükségem. 1 éve költöztem be a panel lakásomba és a konyhában a szellőzőbe beköltözött vagy már előzőleg is ott volt egy denevér. Borzalmasan IDEGESÍTŐ amikor hallom a gyermekemmel a denevér hangját.Be kellene "fogni" Valamilyen elérhetőséget kérnék, mert itt ezen az oldalon a zöld számra kattintva NEM KAPOK SEMMIT SEM!! Köszönettel. email címem:
  • Oláh Zsigmond: Segítségre lenne szükségem, egy denevér repült tegnap este a lakásunkba, és azóta sem tudjuk hogy kiment-e, Kérhetnék egy telefonszámot Önökhöz?
  • NM: Hol lehet elérni Önöket? Zöld szám, vagy bármilyen telefonszám lenne érdekes denevérmentés miatt.
  • Sipos Gyuláné: Segítségre lenne szükségünk Kispesten lakunk a héten már a második denevér repül be a lakásunkba én szíves vagyok tegnap este majdnem infarktust kaptam mikor a hálószobánkba repkedett kérem segítsenek
  • guest_1337: telefonszámot tudnak küldeni?
  • guest_4048: telefonszámot szeretnék én is!
  • guest_2703: https://www.facebook.com/judit.adrovitz/posts/1376768679086591

Ki olvas minket

Oldalainkat 20 vendég böngészi
Hirdetés



A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet gerinces faunájának feltárása és a szükséges védelmi intézkedések elemzése

 

1. Bevezetés

A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet Borsod-Abaúj-Zemplén megye délkeleti részén helyezkedik el, a Tisza és a Bodrog találkozásánál. Területe 4.578 ha, melyből 724 ha fokozottan védett. Két nagy részből tevődik össze: a Tokaji-hegy és a Bodrogzugi terület. A védett területek Tarcal, Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Olaszliszka, Bodrogolaszi és Zalkod közigazgatási területén helyezkednek el.

A kutatásunk célja volt a védett területek gerinces faunájának felmérése és két, egyelőre nem védett terület gerinces faunájának felmérése abból a célból, hogy a jövőbeli védetté nyilvánításukhoz adatokat szolgáltassunk.

 

1.1. Geológai és vízrajzi viszonyok

A Tokaji-hegy hazánk legmagasabb vulkáni eredetű szigethegye. Ez egyben hazánk egyik legfiatalabb hegye is. A földtörténeti újkor harmadkorában, a miocénben kezdődő vulkáni tevékenység hozta létre, mint szubvulkáni testet. A negyedidőszakban, 1-1,5 millió évvel ezelőtt a területre a felszínt ma is vastagon borító lösz rakódott. A hegy legnagyobb része kvarcandezitből áll, kevés riolittal és perlittel. A perlitben található marekanit szemcsék nagy mennyiségben találhatók a bodrogkeresztúri, Lebúj-dűlő perlitfalában.

A hegy vízben szegény. A hegy oldalában 4 forrás fakad. Vízhozamuk 5 liter/perc alatt marad. Három apró (15-5000 m2) tó található a hegyen. Az egyik a Murat-völgyben, a másik a tarcali kőfejtőben, a harmadik a Csurgó-völgyben.

 

A Bodrog-köz a Pleisztocén-Holocén kor határán a Bodrog és a Tisza által kialakított ártéri síkság. Ebben az időben a Bodrog-köz és a Szatmár-beregi síkság süllyedésével, az Ér-völgy vidékének emelkedésével a Tisza a Tokaji-hegység felé tolódott. Ekkor a Pleisztocén kori üledék lepusztításával egyidőben rakták le saját, jelenkori üledéküket. Morotvákkal, tavakkal, mocsárrétekkel, fűzligetekkel tarkított terület, gazdag mocsári növényvilággal. Mai formáját a Tisza alakította ki. A Bodrogon jellemzően kettős árhullám figyelhető meg. Az elsőt a tavaszi hóolvadás, a másodikat a lehulló tavaszi csapadék alakítja ki. Ebben az időszakban a Bodrog-zug teljes területét víz borítja. A Bodrog-zugban számos lefűződött holtág, morotva található, melyek jelentős része jelentősen eutrofizálódott, és a feltöltődés állapotában van.

 

1.2. Növényvilág

Különleges földrajzi, éghajlati, növényföldrajzi adottságai miatt növény és állatvilága fajokban gazdag. A Kopasz-hegy az Északi-Középhegység flóravidéke (Matricum) Tokajense flórajárásába tarozik. Az őshonos növénytársulások évszázadok alatt a szőlőművelés következtében kis területre szorultak vissza, különösen a hegy déli oldalán. Amikor a filoxéra járvány a szőlő jelentős részét kipusztította, erről az összeszűkült területről népesedtek be újra a hegyoldalak. A déli oldalon melegkedvelő tölgyesek (Corno-Quercetum pubescentis-petraea) találhatók sziklafüves (Potentillo arenarie –Festucetum pseudodalmaticae) és pusztafüves lejtőkkel, sziklagyeppel (Jakucs 1979). A hegy északi lejtőjét hársas kőrises (Merculariali.Tilietum) sziklaerdő borítja, átmenetet mutatva a mezofilabb változat felé (Csapody 1982). A meleg déli lejtőn kontinentális jellegű sajmeggyes-molyhos tölgyes (Ceraso-Quercetum) van, törpemandulással (Amygdaletum nanae) és csepleszmeggyes (Cerasetum fruticosae) cserjéssel. A hegylábon maradványfoltként található az alföldi klímazonális lösz-erdőssztyepp-tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum) (Simon 1992). Növényei közt kiemelkedő ritkaság a gyapjas őszirózsa (Aster olifolius), melynek a hegy az egyetlen közép-európai élőhelye.

 

1.3. Állatvilág

A hegyen a közép-hegységekre és a füves sík területekre egyaránt jellemző állatvilág képviselői fordulnak elő. A hegyen található a fóti boglárka (Plebejus sephirus) egyik utolsó magyarországi lelőhelye, mely a gyapjas csűdfűn fejlődik ki.

A Bodrog-zugban a víz jelenléte határozza meg az előforduló állatok fajösszetételét. Főként a vízhez kötődő fajok dominálnak.

 

1.4. A Felsőlegelő elhelyezkedése

Részben éppen az ártéri legelők, kaszálók életközösségei védelmében jött létre a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzetet a Tisza és a Bodrog határolja, ami nagyszerű védelmet nyújt a zavarások, kártételek ellen. A Bodrog túloldalán azonban a védett területtel megegyező karakterű élőhely terül el, a tokaji Felső-legelő, ami érthetetlen módon a tájvédelmi körzet megalakulásakor annak határain kívülre került, pedig jellegében és élővilágát tekintve hasonló karakterű, mint a TK bodrogzugi része.

A Felsőlegelő Tokajtól É-ra található. Területe kb 30 ha. Északról és keletről a Bodrog folyó, míg délről és nyugatról a Bodrogkeresztúr-Tokaj országút határolja. A Bodrog folyón túl a Bodrogzug található, az országút túloldalán pedig a Tokaj-hegy nyúlványai magasodnak. A terület helyrajzi számai 031-es, 033-as, 034-es és 594/3-as, valamint a 032-vel kezdődőek.

A terület szerves folytatása a Bodrog-zugban található legelőknek, valamint a Rakamaz-Tímár-Tiszanagyfalu határában lévő legelőknek. A területet jelenleg részben kaszálóként hasznosítják, kisebb részben felhagyott legelő, kb. 20%-ban gazdasági célokra hasznosíthatatlan terület, melyet egy időszakosan kiszáradó morotva és az azt körülölelő füzes-gyékényes-szittyós sáv foglal el.

A területen réti öntés talaj található, mely a hegyoldalról lemosott lösszel egy speciális, rendkívül tápanyagdús és termékeny talajösszletet alkot.

A területet csapadékos években kétszer elönti a Bodrog áradása. Ez normál esetben a tavaszi hóolvadás után és a nyári csapadékos időszakban következik be. A borítás mélysége 0,3 és 1,5m között változik. Időtartama gyakran több hetes is lehet.

A terület növényvilágának összetételét elsősorban a víz állandó vagy időszakos jelenléte határozza meg. Vízborítottság szempontjából a terület három egységre osztható.

1.Ezek közül az első a legmagasabban fekvő rész, amit csak a legnagyobb árvizek alkalmával borít el víz, így nem minden évben kerül víz alá. Ez a viszonylagosan száraz sáv a terület 15 %-át teszi ki. Teljes egészében kaszálóként hasznosítják a tulajdonosok.

2. A második sáv ettől É-K-re fekszik. Évente vízborítás alá kerül, akár két alkalommal is. A terület enyhe lejtésének és a levezető árkoknak köszönhetően azonban a víz rövid idő alatt levonul erről a sávról. A terület 60%-a tartozik ehhez a zónához. Éles határt nem lehet vonni a zónák közé. A Festuca-’s kaszálóréttől a magassásos társulás felé történő átmenet jellemzi a sávot. A tulajdonosok a száraz időszakban kaszálóként hasznosítják kb.80%-át.

3. A harmadik zónába sorolom az állandó, vagy közel állandó vízborítás alatt lévő területeket. Értelemszerűen ide tartozik a Felsőlegelőt keresztbe metsző holtág, a Sulymos-tó és a kisebb csatornák, valamint a bokorfüzesekkel borított lápos részek. Ezek összesen a Felsőlegelő 25%-án találhatóak meg.

 

A területen nádas nem fordul elő, de a fűzlápok, magassásosok, homogén keskenylevelű gyékényes és üde mocsárrétek jelzik az erős vízhatást. A társulások közül több védelemre, illetve fokozott védelemre javasolt.

holtágak:

A víz játsza a főszerepet a legnagyobb holtág növényvilágának kialakításában. A holtág a Bodrog áradásai során friss vizet és ásványi hordalékot kap. Holtágról beszélünk de gyakorlatilag a vize (ha lassan is) egész évben mozgásban van. Ide folynak össze a Tokaji-hegy É-i oldaláról a hóolvadást követő vizek és innen keskeny csatornán jut tovább a víz a Bodrogba. Év közben pedig mintegy puffer tározóként működik. A Bodrog pár cm-es vízszint emelkedése esetén a holtágba visszafolyik a víz, míg apadáskor megfordul az áramlás iránya. A szabad vízfelületek a hínárvegetáció óriási tömegének adnak otthont. Itt előfordul a békaliliom (Hottonia palustris), hínáros víziboglárka (Batrachium trichophyllum), békaszőlő- (Potamogeton), tócsagaz- (Ceratophyllum) és békalencse- (Lemna) fajok valamint a harasztok közé tartozó rucaöröm (Salvia natans). Itt található meg a tündérrózsa (Nymphaea alba), vízitök (Nuphar luteum), sulyom (Trapa natans), kolokán (Stratiotes aloides), tündérfátyol (Nymphoides), békaszőlők (Potamogeton sp.), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) és az érdes tócsgaz (Ceratophyllum demersum).

Jellemző társulások a Hydrochari-stratiataetum, Nymphaetum albo-luteae, Lemno-Spirodeletum, Salvinio-Spirodeletum.

magassásosok:

A holtág partjának jellemző növényei a virágkáka (Butomus umbellatus), nyílfű (Sagittaria sagittifolia), mocsári nefelejcs (Myosatis palustris), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica). A magassásosokban a tavi káka (Schoenoplectus lacustris), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), sárga nőszirom (Iris pseudocorus) gyakori fajok. Jellemző virág a réti füzény (Lizithrum salicaria) és a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum) is. Zsombékokat képez a zsombéksás (Carex elata), a parti sás (Carex riparia), és a mocsári sás (Carex acutiformis). Zsombéksásosok (Caricetum elatae) és mocsári sástársulások (Caricetum acutiformis-ripariae) változataként foghatók fel ezek a társulások és jelentősek a Baldingera arundinacea állományok.

A zsombékosokat több helyen fűzlápok váltják fel (Calamagrosti-Salicetum cinereae). A rekettyefűz mellett azonban a feketefűz is megtalálható. Szintén találkozhatunk puhafás ligeterdőkkel is (Salicetum albae-fragilis).

mocsárrétek:

A magassásos rétek helyét a domborzatot követve az üde mocsárrétek váltják fel. Ezen rétek jellemző szép virágai a kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), a gólyahír (Caltha palustris) és nadálytő (Symphytum officinale). További fajok melyek tömegesen is fellépnek: boglárka fajok (Ranunculus repens) és a nyári tőzike (Leucojum aestivum).

kaszálórétek:

A (viszonylagosan) legszárazabb területeken kaszálórétekkel találkozhatunk. Jellegzetes társulások az Alopecuretum pratensis és az Agrostetum albae.

 

Állatvilág

A változatos növényvilág és a bőséges víz hatására az állatvilág is rendkívül gazdag, mind a fajszámot, mind az egyedszámot tekintve.

gyűrűsférgek:

A tápanyagban dús és nedves, laza szerkezetű talajban nagy az egységnyi területre eső giliszták száma, ami bőséges táplálékot biztosít a velük táplálkozó kétéltűek, madarak és emlősök számára. A holtág vizében az orvosi pióca  (Hirudo medicinalis) nagytermetű példányai élnek.

puhatestűek:

A nedves területeken nagy egyedszámban és fajgazdagságban furdulnak elő a csigák is. Érdemes lenne malakológiai vizsgálatokat végezni a területen. A vizekben a tavi kagylóval találkozhatunk tömegesen.

ízeltlábúak:

Izeltlábúakra vonatkozó vizsgálatok nem történtek a területen, így erre vonatkozó ismereteink hiányosak. Él a területen a védett imádkozó sáska (Mantis religiosa). Nagy számban képviseltetik magukat az egyenesszárnyúak és a hangyafajok.

 

2. Anyag és módszer

A terület kutatását Bihari Zoltán (emlős, kétéltű, hüllő), Sallai Zoltán (hal), Petrovics Zoltán (madár), Técsi Zoltán (madár), Tamás (madár) végezték. A jelen kutatáshoz fűződő terepi munka 2003. április 01. és 2004. április 01. között történt. Felhasználtuk ugyanakkor ezen kutatók korábbi megfigyelési adatait is.

A munka során egy faunisztikai adatbázist építettünk fel, ahová saját megfigyeléseinket és az irodalomban fellelhető adatokat vittük fel.

A terepi munka során a következő módszereket alkalmaztuk:

Halak kutatása: elektromos halászgép, halászok fogáseredményének átnézése, alkalmi megfigyelések

Kétéltűek kutatása: terepi bejárások során akusztikai és vizuális megfigyelések

Hüllők kutatása: terepi bejárások során vizuális megfigyelések

Madár: Távcsöves terepi bejárások, territórium felvételezése egyedszámbecslés céljára

Emlős: denevérek hálózása és hangdetektoros kimutatása, bagolyköpet elemzés, élvefogó kisemlőscsapdázás, életnyomok elemzése

 

A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet területét Két részre osztottuk fel: Bodrogzug és Tokaj-hegy. Ezen túlmenően megvizsgáltunk egy további területet is, mely jelenleg még nincs védelem alatt: a tokaji Felső-legelő.


3. Eredmények

A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet teljes területén 207 madárfajt sikerült kimutatni.

 

3.1 A Tokaji-hegy állatvilága

A kutatásaink során a Tokaji-hegyen 2 halfajt, 7 kétéltűt, 6 hüllőt (1.táblázat), 105 madárfajt (2.táblázat), 39 emlősfajt (3.táblázat), sikerült kimutatni. Ezek közül 7 védett kétéltű, 6 védett hüllő, 17 fokozottan védett madár, 17 védett és egy fokozottan védett emlős volt.

 

1. táblázat A Tokaj-hegyen kimutatott hal, kétéltű és hüllő fajok

hal kétéltű hüllő

kárász

ásóbéka

fali gyík

veresszárnyú keszeg

barna varangy

fürgegyík

 

erdei béka

keresztes vipera

 

kecskebéka

rézsikló

 

mocsári béka

vízisikló

 

tavi béka

zöld gyík

 

vöröshasú unka

 

 

A hegyen 3 pici vízfelület van, így nem meglepő a hal és béka fajok alacsony száma. Ezen fajok jelenléte csak színező elemként érdekes, de ez nem jelent komoly természetvédelmi értéket. Sokkal fontosabb a hüllők és madarak prezenciája.

 

2.táblázat A Tokaj-hegyen kimutatott madárfajok

bajszos sármány

fenyőszajkó

meggyvágó

balkáni fakopáncs

fenyvescinege

mezei pacsirta

barát cinege

fogoly

mezei veréb

barátposzáta

fülemüle

molnárfecske

barázdabillegető

füsti fecske

nagy fakopáncs

barna kánya

gatyás ölyv

nagy fülemüle

barna rétihéja

gyurgyalag

nagy őrgébics

békászó sas

hajnal madár

nyaktekercs

búbospacsirta

hamvas küllő

ökörszem

búbosbanka

hamvas rétihéja

örvös galamb

cigánycsuk

hantmadár

örvös rigó

citromsármány

havasi szürkebegy

őszapó

csicsörke

házi rozsdafarkú

pásztormadár

csilpcsalpfüzike

házi veréb

parlagi sas

csíz

hegyi billegető

pusztai ölyv

csóka

hegyi fakusz

réti pityer

csonttolú

héja

rétisas

csuszka

holló

sárgarigó

darázsölyv

kabasólyom

sarlósfecske

daru

kakukk

seregély

déli hantmadár

karvaly

sisegő füzike

egerészölyv

karvalyposzáta

sordély

énekes rigó

kék cinege

süvöltő

erdei fülesbagoly

kék galamb

szajkó

erdei pacsirta

kékes rétihéja

széncinege

erdei pinty

kenderike

szirti sas

erdei pityer

keresztcsőrű

tengelic

erdei szalonka

kígyászölyv

törpe sas

erdei szürkebegy

kis fakopáncs

tövisszúró gébics

fácán

kis poszáta

uhu

hegyi fakusz

kormos légykapó

uráli bagoly

fekete gólya

kormosfejű cinege

vadgerle

fekete harkály

kövirigó

vörös vércse

feketerigó

lappantyú

vörösbegy

fenyőrigó

macska bagoly

zöldike

 

3.ábra A Tokaj-hegyen kimutatott emlősfajok

borz

közönséges vízicickány

pirókegér

erdei cickány

menyét

róka

erdei pocok

mezei cickány

sárganyakú erdeiegér

földi pocok

mezei görény

sün

gímszarvas

mezei nyúl

szürke hosszúfülű denevér

házi görény

mezei pocok

törpecickány

háziegér

mogyoróspele

törpedenevér

hermelin

mókus

törpeegér

keleti cickány

nagy pele

vaddisznó

kései denevér

nyest

vadmacska

korai denevér

nyuszt

vakond

közönséges denevér

őz

vándor patkány

közönséges erdeiegér

pézsmapocok

vízi pocok

 

3.2. A Bodrog-zug gerinces faunája

A Bodrog-zugban kutatásaink során 12 halfajt, 3 kétéltűt, 2 hüllőt (4. táblázat), 185 madárfajt (5.táblázat), 39 emlősfajt (6.táblázat), sikerült kimutatni.

 

4. táblázat A Bodrog-zug területén kimutatott hal, kétéltű, hüllő fajok

hal

kétéltű

hüllő

csapósügér

kecskebéka

kockás sikló

ezüst kárász

tavi béka

vízisikló

jászkeszeg

vöröshasú unka

 

mennyhal

 

 

naphal

 

 

selymes durbincs

 

 

sügér

 

 

törpeharcsa

 

 

vadponty

 

 

veresszárnyú keszeg

 

 

 

5. táblázat A Bodrog-zug területén kimutatott madárfajok

bakcsó

goda

nagy póling

balkáni fakopáncs

guvat

nyaktekercs

balkáni gerle

gyurgyalag

nyári lúd

barátposzáta

halászsas

nyílfarkú réce

barátréce

hamvas küllő

ökörszem

barátcinege

hamvas rétihéja

örvös galamb

barázdabillegető

hantmadár

örvös légykapó

barkóscinege

haris

őszapó

barna kánya

havasi pityer

pajzsos cankó

barna rétihéja

házi rozsdafarkú

parlagi sas

békászó sas

házi veréb

partifecske

berki tücsökmadár

héja

pásztormadár

bíbic

holló

pettyes vízicsibe

billegetőcankó

jégmadár

piroslábú cankó

böjti réce

kaba sólyom

pusztai ölyv

bölömbika

kakukk

réti cankó

búbos vöcsök

kanalasgém

réti pityer

bütykös ásólúd

kanalas réce

rétisas

bütykös hattyú

kárókatona

réti tücsökmadár

cigányréce

karvaly

rozsdáscsuk

cigánycsuk

karvalyposzáta

rövidkarmú fakusz

citromsármány

kék cinege

sárga billegető

cserregő nádiposzáta

kék galamb

sárgafejű királyka

csicsörke

kékes rétihéja

sárgalábú sirály

csilpcsalpfüzike

kenderike

sárgarigó

csonttollú

kendermagos réce

sarlósfecske

csörgő réce

kerceréce

sárszalonka

csuszka

kerecsensólyom

seregély

csüllő

kerti geze

sisegő füzike

dankasirály

kerti poszáta

sordély

darázsölyv

kígyászölyv

süvöltő

daru

kis bukó

szajkó

dolmányos varjú

kis fakopáncs

szalakóta

egerészölyv

kis kárókatona

szárcsa

énekes nádiposztáta

kis kócsag

szarka

énekes rigó

kis lile

széncinege

erdei cankó

kis őrgébics

szerecsensirály

erdei fülesbagoly

kis poszáta

szőlőrigó

erdei pinty

kis sirály

szürke cankó

erdei pityer

kis sólyom

szürke gém

erdei szürkebegy

kis vöcsök

szürke légykapó

fácán

kontyos réce

tengelic

fattyúszerkő

kormos légykapó

tőkés réce

fehér gólya

kormos szerkő

törpegém

fehérszárnyú szerkő

kormosfejű cinege

törpesas

fekete gólya

közép fakopáncs

törpevizicsibe

fekete harkály

léprigó

tövisszúró gébics

feketerigó

lócsér

vadgerle

fekete sas

macskabagoly

vándorsólyom

feketenyakú vöcsök

meggyvágó

vetési lúd

fenyőpinty

mezei pacsirta

vetési varjú

fenyőrigó

mezei poszáta

viharsirály

fitiszfüzike

mezei veréb

vízityúk

fogoly

molnárfecske

vörös gém

foltos nádiposzáta

nádi sármány

vörös kánya

függőcinege

nádi tücsökmadár

vörös vércse

fülemüle

nádirigó

vörösbegy

fürj

nagy fakopáncs

vörösnyakú vöcsök

füsti fecske

nagy fülemüle

zöld küllő

füstös cankó

nagy kócsag

zöldike

fütyülő réce

nagy lilik

zsezse

gatyás ölyv

nagy őrgébics

 

 

6. táblázat A Bodrog-zug területén kimutatott emlős fajok

borz

közönséges denevér

róka

csonkafülű denevér

közönséges erdeiegér

sárganyakú erdiegér

erdei cickány

közönséges vízicickány

szürke hosszúfülű denevér

erdei pocok

mezei cickány

tavi denevér

földi pocok

mezei pocok

törpecickány

házi görény

Miller vízicickány

törpedenevér

háziegér

mogyoróspele

törpeegér

hegyesorrú denevér

nagy patkósdenevér

vaddisznó

hermelin

nyest

vadmacska

keleti cickány

nyuszt

vakond

kései denevér

őz

vándorpatkány

kislábú erdeiegér

pézsmapocok

vidra

korai denevér

pirókegér

Vizi pocok

 

3.3. A Felső-legelő gerinces faunája

A Felső legelőn kutatásaink során 12 halfajt, 3 kétéltűt, 2 hüllőt (7. táblázat), 97 madárfajt (8.táblázat), 39 emlősfajt (9.táblázat), sikerült kimutatni. A kimutatott madárfajok melyek szinte teljes egészében megegyeznek a védett területen élőkkel. Mindössze egy faj, a nagy sárszalonka jelent új fajt a védett területekhez képest.

 

7.táblázat A Felső-legelőn kimutatott halak, kétéltűek, hüllők és emlősök

halak

kétéltű

hüllő

emlősök

amur géb

barna ásóbéka

vizisikló

pirókegér

csapósügér

barna varangy

kockás sikló

vidra

ezüst kárász

kecskebéka

 

mezei pocok

folyami harcsa

levelibéka

 

pézsma pocok

küsz

mocsári béka

 

őz

naphal

pettyes gőte

 

durvavitorlájú denevér

réti csík

tarajos gőte

 

vándor patkány

süllő

vöröshasú unka

 

róka

törpeharcsa

 

 

vakond

vadponty

 

 

 

vörösszárnyú keszeg

 

 

 

 

8.táblázat A Felső-legelőn kimutatott madárfajok

bakcsó

fürj

nagy kócsag

balkáni fakopáncs

füsti fecske

nagy őrgébics

balkáni gerle

gyurgyalag

nagy sárszalonka

barátcinege

hamvas küllő

nyári lúd

barátposzáta

haris

ökörszem

barázdabillegető

házi rozsdafarkú

örvös galamb

barna rétihéja

héja

örvös légykapó

berki tücsökmadár

holló

őszapó

bíbic

jégmadár

partifecske

billegetőcankó

kabasólyom

pettyes vizicsibe

böjti réce

kakukk

piroslábú cankó

búbosbanka

kanalasgém

réti pityer

cigánycsuk

kárókatona

sárga billegető

citromsármány

karvaly

sárgarigó

cserregő nádiposzáta

karvalyposzáta

sárszalonka

csuszka

kék cinege

seregély

dankasirály

kerti geze

sordély

darázsölyv

kígyászölyv

süvöltő

daru

kis fakopáncs

szajkó

dolmányos varjú

kis kócsag

szárcsa

egerészölyv

kis sólyom

széncinege

énekes nádiposztáta

kis vöcsök

szürke gém

énekes rigó

kormos szerkő

tengelic

erdei pinty

macskabagoly

tőkés réce

fácán

meggyvágó

tövisszúró gébics

fattyúszerkő

mezei pacsirta

vadgerle

fehér gólya

mezei poszáta

vizityúk

fekete gólya

mezei veréb

vörös gém

fekete harkály

molnárfecske

vörös vércse

feketerigó

nádi sármány

vörösbegy

fenyőrigó

nádirigó

zöld küllő

fogoly

nagy fakopáncs

zöldike

foltos nádiposzáta

 

 

 

4. Az eredmények elemzése és természetvédelmi javaslatok

Európa szerte megfogyatkoztak, illetve eltűnőben vannak a nagy folyók mentén, az árterekben meghúzódó füves területek. Ez a folyamat hazánkban is felgyorsult az utóbbi évek kárpótlását követően és ezzel együtt egy ősi, hagyományos gazdálkodási forma, az ártéri állattartás is mindinkább háttérbe szorul.

Az ismertetett terület több mint 50%-án kaszálórét gazdálkodás folyik. Kivételek ezek alól a vízborította helyek és az erdők területei.

A legfőbb hasznosítási mód a kaszálás. A kaszálás miatt a fásszárúak megjelenése akadályozott, a terület nem tud bebokrosodni, beerdősödni, ami jelen esetben pozitívum. A kaszálás egyes gyomnövények visszaszorítását is okozta, ami szintén a kaszálás fenntartása mellett szól. A terület jellegének fenntartása végett továbbra is a kaszálást vagy a legeltetést javasoljuk.

Egyes helyeken azonban, ahol nedves a talaj, csak az augusztusi kaszálás támogatható, mivel a a nehéz gépek mélyen besüllyednek a nedves talajba és a növényzet károsításán túl esztétikailag is rongálják a rétet. A ritkább fajok, valamint a diverz vegetáció fenntartása érdekében a kaszálások időpontját egyes területrészeken a talajviszonyokhoz alkalmazkodva módosítani kellene.

A terület magasabban fekvő, szárazabb részein a juhokkal, esetleg kis létszámú szarvasmarhával történő legeltetéssel pozitív hatást lehetne elérni. A területen az ősi magyar háziállatfajták tartását támogatni kellene.

Javasoljuk elszórva néhány facsoport -elsősorban kocsányos tölgy- ültetését a területen, ami a ragadozómadarak pihenőhelyeként, leshelyeként, kisebb énekesek számára fészkelőhelyként szolgálhatna. A legelőt a közút felől nyárfasor határolja, amelyek lassan vágásérett korba kerülve lecserélhetőek lesznek. Itt mindenképpen tölgyfasor kialakítása a javasolt.

A terület peremrészein burjánzó gyomnövényzet esztétikailag ugyan nem kívánatos, de mivel éppen ezek a helyek biztosítanak fészkelőhelyet a harisoknak, így fenntartásuk javasolt.

Az illegális szemétlerakás megakadályozása szükséges.

A Tokaji-hegy irányából a tavaszi időszakban óriási tömegben vonulnak a békák (és az őket követő vízisiklók) keresztül a Tokaj-Bodrogkeresztúr útszakaszon. Ide javaslom „békaveszély” tábla kihelyezését. A jövő évben felújítják, és megmagasítják a közutat. Ide béka átereszek beépítése lenne indokolt.

A Bodrogzug területén közlekedés, ipari és földművelő tevékenység nincs, így ezek a máshol legfontosabb emberi zavarások nem jelentenek veszélyt az itteni élővilágra. Aterületen mindössze kaszálórétek azok, ahol időnként traktorok jelennek meg. A folyóknak köszönhetően elszigetelt a terület, ami a turizmust szinte teljesen kizárja. Csak alkalmanként jutnak át kirándulók, főként természetbarátok a zárt területre, így ez a zavarás elhanyagolható.

Mindössze két időszakban jelentkeznek nagyobb számban emberek: Árvíz idején kenuval sokan beeveznek, illetve horgász szezonban sokan a vizek mentén tűnnek fel.

A horgászok számos vízterületen megjelennek. Sajnos a szemetet sokan otthagyják a parton. Javoslojuk, hogy a BNP hívja fel a figyelmét a tényre, és szólítsa fel a halászati kezelőt, hogy tisztítsa ki a partmenti sávot.

A gyepek műtrágyázása bár nem gyakorlat, de a jövőben is tiltandó, ugyanúgy, mint a gyepek felülvetése.

Kiemelt figyelmet kell fordítani a tüzekre. Mindenféle égetést meg kell tiltani.

Továbbra sem szabad engedni a meliorációt és a csatornázást.

Kaszálást csak július 15. után szabad engedélyezni, hogy a harisok zavartalanul fészkelhessenek. Utána a kaszálás bármikor engedélyezhető, illetve az őszi tisztító kaszálás kifejezetten kívánatos.

 

Kiemelten fontos feladat, hogy a Felső-legelő, mely még nem védett terület, védettséget kapva, a TK-hoz legyen csatolva.

 

Irodalom

Jakucs, P. 1979. Magyarország legfontosabb növénytársulásai. KLTE, Debrecen, 2-59.

Csapody, I. 1982. Védett növényeink. Gondolat, Budapest, 182-299.

Mercsák, L. 2000. Természetes ökoszisztéma védelme a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzetben. Szakdolgozat, Nyíregyháza.

Simon, T. 1992. A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok-virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest, 49-789. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság