Támogassa munkánkat!

Számlaszámunk: 10100555-44113407
Kérjük,, ajánlja fel jövedelemadójának 1%-át egyesületünknek
Azzal is jelentősen hozzájárul munkánkhoz, ha személyi jövedelemadójának egy százalékát a mi közcélú környezet- és természetvédelmi programjainkra ajánlja fel. Adószámunk: 19125077-1-15
Köszönjük segítségét!

Hozzászólások

Utolsó üzenet: 1 hónap, 2 hét volt
  • guest_4308: Telefonszam??????????????
  • guest_4308: Telefonszam??????????????
  • guest_4308: Hol a faszban a telefonszam?????????? Hallo???????
  • guest_4308: Hol a picsaban. Telefonszam??????????
  • guest_7855: Jó napot! Hol találom ezt a hívható zöld számot?
  • guest_7270: ez egy marha regi cikk. vigyetek az allatkertbe!
  • guest_8612: Denevér ügyben kit hívhatok? Nem találok telefonszámot.
  • guest_2945: Kit hívhatok?
  • guest_2945: Mit tegyek?
  • guest_2945: Pincében köröz egy denevér; elkapni nem tudom, mert a fény elől bebújik a plafont képező zsalutéglák közé.

Ki olvas minket

Oldalainkat 26 vendég böngészi
Hirdetés



Rakamazi emlékfa környezetének kialakítása és a fa bemutatása a közönségnek

A 018031-01/1999


Háttérinformáció:

Az 1100 évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe érkező honfoglaló őseink a Tisza és a Bodrog mentén jórészt érintetetlen tájat találtak. A szeszélyesen kanyargó folyóinkat széles sávban értéri erdők, galériaerdők szegélyezték. A honfoglalás idején az ország mai területének ¼ része ártér volt. A mélyebb ártéri szintek állandó, a magasabbak időszakos vízborítás alatt álltak. A lakosság létszámának növekedése egyre újabb földterületek művelésbe vonását követelte meg, ami az árvizek elleni védekezéssel is együttjárt. A XIX. században indultak meg a gátépítések, lecsapolások és más folyamszabályozási munkák. A Tisza-szabályozás 1846-ban Tiszadobnál kezdődött meg. 1879-ig 112 kanyart vágtak át, amivel a Tisza eredeti 1211 km-es hossza 729 km-re csökkent, azaz 40%-al lett rövidebb. A munkák következtében a vízfolyás sebessége is megnőtt. A mederátvágásokkal párhuzamosan épülő gátak a Tisza mentén 4500 km hosszúságban kerültek kiépítésre. Végeredményként a korábbi tiszai ártér 38 500km2–nyi kiterjedése 1 800 km2-re csökkent. Ez az a terület, ahol a hajdani gazdag ártéri élővilág maradványai megtalálhatók.

A címben szereplő fa -mely becslésünk szerint 70 éves- idős kora ellenére csak most lett elkeresztelve „Rakamazi Tanú-fa”-nak. Ez az idős kocsányos tölgy Rakamaz község határában áll egymagában, helyileg pontosan a 38-as főútvonal és a Tokaj-Nyíregyháza vasútvonal keresztezésénél. Tanú-fának neveztük el, mivel arról tanúskodik, hogy valamikor a múlt században ártéri erdők kiterjedt térségeket borítottak ezen a mocsaras, holtágaktól, morotváktól szabdalt tájon. A kissé magasabban fekvő területeken, ahol nem volt rendszeres, vagy (egyáltalán nem is fordult elő) árvíz, ott keményfás erdők alakultak ki, melyekben többek között kocsányos tölgyek is éltek. A Tisza szabályozásának idején a Tisza hatalmas kanyarulatát levágták Rakamaznál, aminek eredményeképpen született meg a „Tanú-fától” 100-150m-re kanyargó mai Rakamazi-morotva.

A népesség gyarapodása építőanyagot, tüzifát követelt, így a Rakamazi erdők századunk elejére már jórészt eltűntek. Az állattenyésztés legelőigénye szintén a nyílt, füves társulások kialakulását vonta maga után. Mára a hajdan volt erdők utolsó hírmondójaként áll egymagában ez a fa. Túlélését annak köszönheti, hogy egy vasúti őrház épült mellé hajdanában és árnyékáért megkímélték. 30 évvel ezelőtt az őrházat elbontották, így a fa a vasút és a főút közé ékelődve áll.

Rakamazon, a 217/6 helyrajzi számú ingatlanon áll egy idős tölgyfa. Az igatlannyilvántartás szerint a MÁV Debreceni Területi Igazgatóság kezelésében van ez az állami terület. Helyileg pontosan a 38-as főútvonal és a Tokaj-Nyíregyháza vasútvonal keresztezésénél. A fa komoly eszmei értékkel rendelkezik, mivel ez a kocsányos tölgy a valamikori területet borító hatalmas ártéri erdők fáira emlékeztet. Tanú-fának neveztük el, mivel arról tanúskodik, hogy valamikor a múlt században ártéri erdők kiterjedt térségeket borítottak ezen a mocsaras, holtágaktól, morotváktól szabdalt tájon.

A fát védetté szerettük volna nyilváníttatni. A védetté nyilvánítási javaslatot elkészítettük és eljuttattuk a Rakamazi Önkormányzat felé. Az önkorményzat rendkívül pozitívan állt a dologhoz és megtette a szükséges hatósági lépéseket. Sajnos a terület kezelője, a MÁV Debreceni Területi Igazgatóság nem járult hozzá a védetté nyilvánításhoz, a fa balesetveszélyességére hivatkozva. Hosszas levelezés után azonban hozzájárultak, hogy a fa környezetét rendbe tegyük és egy információs táblát helyezzünk el a fa mellett.

A 70x80 centiméteres táblára a következő szöveg került:

A Rakamazi Tanúfa

A honfoglalás idején a mai Rakamaz területét és környékét mocsaras, holtágakkal szabdalt keményfás ligeterdők és puhafás ártéri erdők borították. Ezen erdők legjellemzőbb fafaja a kocsányos tölgy, kőris, a fehérnyár, valamint a különböző fűz-fajok voltak. A földműves gazdálkodás és a terjeszkedő települések faigénye a hajdani kiterjedt erdők területét mind jobban leszűkítette.
Az úgynevezett ’’Rakamazi Tanúfa’’ egy kocsányos tölgy, melyet 1910 körül ültettek. Bár maga a fa már nem volt része a valamikori erdőknek, de idős kora és tiszteletet parancsoló termete miatt mindenképpen védelemre érdemes és méltón tanúskodik róla, hogy milyenek lehettek a hajdani erdők faóriásai.